Kiállítások

Csernus Tibor 90-es években Párizsban festett városi jelenetein – szemben a korábbi nappali utcaképekkel – elsősorban a bárok, kávéházak környékének éjszakai élete köszön vissza. A napfényt felváltják a villanylámpák és neonok kísérteties fényei, a turisták és járókelők helyett utcalányok, züllött bohémek, rosszarcú figurák bukkannak elő a homályos sarkokból, árnyékos kapualjakból, mintha csak egy film noir szereplői lennének. Az átmenetet valószínűleg az expresszív félhomályban tartott, izzadtságszagú boksztermi jelenetek képviselik. A sötét háttérből agresszíven előugró fényes ringben még üresen is érezni az erőszak rezgéseit. 

Nem csak a természet, de városi környezetünk is rengeteg szépséget hordoz magában. Ezek gyakran haszontalannak tűnő épületekben, tárgyakban és részletekben bújnak meg, amelyek egyáltalán nem értéktelenek – csupán elvesztették kapcsolatukat létünkkel. Annyira mindennapiak és annyira megszoktuk a jelenlétüket, hogy általában nem is tudatosul bennünk a meglétük. Pedig csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk és gyakran a visszavonulásunkhoz nyújtanak segítséget. Gondoljunk csak a templomokra vagy akár a saját életterünkre. Ezekben a szakrális vagy épp teljesen profán terekben kicsit elbújhatunk a valóság elől és egy saját kis titkos világot kreálhatunk magunknak. Kondor Attila festőművész és Rajcsók Attila szobrászművész munkái is ezeket a világokat választja szét számunkra. Megmutatják, hogy van lehetőség belépni egy alternatív valóságba – még ha csak néhány percre is, de a történeti emlékezés fontosságára is felhívják a figyelmet és körbe járják az anyagok megformálásának kérdését – a természetben és a mesterségesen alkotott környezetben egyaránt.

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (KOGART) legfontosabb missziója a magyar képzőművészet értékeinek feltárása és bemutatása. Ilyen lehetőség a kápolnásnyéki Hajós-kastélyban rendezendő kiállítás, ahol a közönség betekintést nyerhet a kortárs magyar grafika sokszínű világába.

A hódmezővásárhelyi Emlékpontban a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány által rendezett legújabb kiállításon Udvardy Csaba sebészorvos Lenin-szobor átiratai láthatók a szocreál korszak Lenin-kultuszának kontextusába helyezve. Az 1989-es rendszerváltás után az érvényét vesztett kultusz relikviái a parafrázis kiváló alapanyagának bizonyultak a pop-art, a szürrealizmus, a neo-dada és hasonló irányzatok számára. Az átértelmezett Lenin-szobrok a populáris kultúránkra építő vizuális gegek, applikációk, szójátékok eszközeit felhasználva fordítják ki a kommunizmus által felépített személyi kultusz jelképrendszerét.